Elvesztegetett 150 év

1.fejezet

(Esme szemszöge)
Már 150 éve,hogy ott hagytuk Forksot vele együtt Bellát.A család már nem a régi Bella nélkül.Alice nem mosolyog,alig szervez bulikat.Emmett és Jasper sem a régi.Emmett nem viccelődik Jasper pedig mély depresszióba esett a sok szomorúság és boldogtalanság miatt.De egy valaki nagyon megváltozott...Edward.Amióta otthagyta Bellát,nem ír dalokat,nem zongorázik,nem mosolyog alig megy el vadászni.Még Rosalie se a régi.Ő is boldogtalan,hisz mindenki az a családban.

(Rosalie szemszöge)
Úgy döntöttem,hogy elmegyek vásárolgatni.Nem vettem sok dolgot csak egy pár felsőt.Sétálok a plázában amikor meglátok egy ismerős arcot.De nem az nem lehet,hogy Ő az.150 év után.De igen mégis Ő az mint Vámpír.
-Bella...-csak ennyit bírtam suttogni az emberek számára halhatatlanul.Rám nézett az említett személy és elakadt a szava.Nem tudtam mit csinálni,hogy menyek e oda hozzá?Bella megindult felém,egy boldog mosollyal az arcán én vissza mosolyogtam.Be kell vallanom,hogy azért nekem is hiányzott Bella habár ezt titkoltam a családom elől.
-Rosalie Hale?-csodálkozott,ha ember lenne biztos potyognának a könnye.
-Igen én vagyok!-megöleltem amilyen szorosan csak tudtam.
-Bella te hogy hogy élsz?-értetlenkedtem
-hát tudod...gyere el hozzám és ott elmesélem.-én csak bólintottam.
A kocsijában ültünk és beszélgettünk.Én közben üzentem Alicenek,hogy vigye haza a kocsit mert közbe jött valami.Megérkeztünk a házhoz hasonlított a Cullen házhoz.Bementünk a nappaliba és leültünk.
-Bella te hogy hogy életben vagy?-tettem fel a kérdést újból.
-Nos tudod amikor ott hagytatok Forksban akkor Victoria visszajött értem megakart ölni de csak megharapni tudott mivel a vérfarkasok közbe léptek.Engem nem vettek észre így átváltoztam vámpírrá.
-Alice megőrülne ha láthatna na és Edward!-mondtam mire egy fintor ült ki az arcán
-Rose Edward elhagyott,mert nem kelletem neki!akkor most mit szólna?-szegény Bella...
-Bella figyelj!Edward nem azért hagyott el hanem azért,hogy ne sodorjon veszélybe!Eljössz Hozzánk?-kérdeztem egy kiskutya tekintet melett.
-Nem tudom Rose ...rendben elmegyek!
Elindultunk a kocsijával a Cullen házhoz.

(Edward szemszöge)
Rose már régóta elment nem szokott ennyi ideig vásárolni.Hallottam egy idegen kocsi közeledését és egy idegen vámpír szagát.Rose üzent a gondolataival:
"Vendégünk van hívj mindenkit a nappaliba!"Elindultam és szóltam mindenkinek a családból.Lementünk a nappaliba mikor megláttuk Rose-t és mellette egy idegen vámpírt aki ...nem az nem lehet,de nagyon hasonlított Bellára.Beléptek az ajtón és akokkor az egész család arcán döbbenet ült ki.Bella volt az,vámpírként.Mindenki csak nézett és Rosalie szólalt meg először:
-Nos,amint látjátok Ő Bella.-mondta majd felé intett.Alice rögtön a nyakába ugrott.
-Bella te...hogyhogy...élsz?-hüppögte kedvenc testvérem ugyanis elkezdet sírni már amennyire a vámpírok sírnak.
-Hát tudod mikor...-Apám közbe vágott
-Gyere beljebb és üljünk le!-mondta és leült mindenki a nappaliba,mindenki kíváncsian figyelt.
-Hát tudjátok amikor elmentetek Victoria visszajött értem megharapott azonban nem volt ideje megölni,ugyanis a vérfarkasok közbe léptek de engem nem tudtak megmenteni.-mondta majd rám nézet.
-Ez mikor volt?Körülbelül?-kérdezte Jasper
-Miután elmentettek rá egy hónapra.
-És hol?-érdeklődtem.Soha nem akartam,hogy Bella vámpír legyen.Egy szörnyeteg.
-A tisztásunkon.-elöntöttek az emlékek.
-annyira örülök,hogy itt vagy drágám-Esme felállt,hogy megölelhesse Bellát és Ő visszaölelt.
-Bella nagyon sajnálom!Hülyeség volt elhagyni téged!-felálltam és oda ültem mellé.
-Semmi baj Edward az a múlt.Nem érdemes rajta rágódni.-elmosolyodott.Most sokkal szebb volt mint akkor.
-És van képességed?-szólalt meg Carlisle
-Igen van,egy úgynevezett pajzsom ami az elmém körül van azért nem tud Edward a gondolataimban olvasni-és milyen kár,gondoltam-és át tudom venni más vámpírok képességét.
-Hoppááá!Ez azt jelenti,hogy ezentúl két gondolatolvasó lesz a családban?-most először szólalt meg Emmett.
-Mi?Tessék?Én nem maradok itt csak meglátogattalak titeket!-szinte már kiabált.
-Hát tudod mivel te is vámpír vagy már azt gondoltam...-Bella közbe vágott Emmett magyarázkodásába.
-Te akarod,hogy maradjak?-nézett rám.
-Igen akarom,és téged is!-mondtam majd megcsókoltam

2.fejezet

(Bella szemszöge)
Már egy éve,hogy csatlakoztam a Cullen családhoz.Azóta Edward és köztem minden rendben.Alice megrendezte az esküvőt is.Nászútra az Esme szigetre mentünk amit még Carlisle adott ajándékba Esmenek.Esme-től kaptunk egy kis faházat nem messze a Cullen háztól.Edward és én minden éjszakát ott töltöttünk.
-Ideje vissza mennünk Alice már vár.-mondta kedvesem.Lemondóan sóhajtottam majd elkezdtünk öltözni.
-Akkor indulhatunk?-álltam az ajtóban Edwardot várva.Kézen fogott majd elindultunk a Cullen ház felé.Edwardnak igaza volt Alice már várt ránk.
-Jó,hogy jöttök beszélni szeretnék veletek!-csicseregte majd elindultunk a nappali felé és mindenki ott várt már minket.
-Nos úgy látom,hogy délután jó nagy vihar lesz és arra gondoltunk,hogy mi lenne ha elmennénk baseball-ozni?A többiek már bele egyeztek.
-Én benne vagyok-vágtam rá könnyedén
-Semmi akadálya!
***
Éppen baseball oztak a többiek mikor egy sikolyt halottunk. Egy lány szaladt ki az erdőből sikítva.
-Segítség!-ordította miközben felénk szaladt.Nem tudtuk,hogy mi naja.Elindultam felé mikor észrevettünk egy idegen vámpírt.
-Esme,Bella,Rose,Alcie!Vigyétek innen a lányt mi elintézzük!-szólt Carlisle mire Alice felkapta a lányt.
-Figyelj!Ne nyisd ki a szemed amíg nem szólunk!Rendben?-kérdezte húgom.A lány csak bólintott.Elindultunk a Cullen ház felé.Amint hazaértünk Alice letette a lányt a kanapéra.
-Kinyithatod a szemed.-szólt neki bársonyos hangon.
-Kérsz valamit?Éhes vagy?Esetleg szomjas?-kérdezte fogadott anyánk.
-Igen egy pohár víz jól esne!És ha nem gond akkor lezuhanyoznék!-mondta a lány.Szegény még mindig remegett a rémülettől.
-Gyere megmutatom,hogy hol van a fürdő és adok pár ruhát!-invitálta Alice.
-Köszönöm.
***
Alice és a lány lejöttek a lépcsőn és leültek a kanapéra mellénk amikor a többiek beléptek az ajtón.
-Elintéztétek?-kérdeztem aggódva.
-Hát persze hugi-szólt viccesen Emmett.Csak bólintottam.Leültek mindannyian mellénk.
-Hogy hívnak?-kérdezte Rosalie amilyen közömbössen is tudta.
-Elena Visley-felelte a lány
-Mesélj ki volt az az alak?-Rose csak így tudott beszélni egy idegennel.
-Tavaly ismertem meg Eric-et,aki mellesleg vámpír ak az előbb üldözött.Első látásra bele szerettem.És Ő is belém.Bízott bennem annyira,hogy elmondja a titkát.Mikor elmonta,hogy vámpír,nem lepett meg.Nekem is megvan a saját kis titkom és a családomnak is.Boszorkány vagyok.De nem ez a lényeg.Egy hónapja úgy döntöttem,hogy elhagyom.Nos ez nem tetszett neki.