Már 18 éve,hogy árvaházban élek.Mivel már elmúltam 18 evés szabadon elmehetek bárhova.Kedvenc helyem az erdő volt.Ha tehettem mindig oda mentem.Ez a környezet megnyugtatott.
Ugyan ezt gondoltam azon a napon mikor vámpír lettem...
Kondolkoztam el a kedvenc fám alatt.Milyen illetlen vagyok.Sunbell nek hívnak és ez az én történetem.
2000 március-a
Milyen gyönyörű időnk van ma.Gondoltam magamban.Ideje elmenni az erdőbe.Fogtam a táskámat és elindultam kifele az ajtón.
-Jenna néni!-szóltam a "felügyelőmnek"
-Igen szívem?-Jenna néni nagyon kedves nő volt.Hosszú göndör haja a válláig ért és és érdekes ibolyakék szeme volt.
-Elmennék egy kicsit sétálni.-válaszoltam neki.
-Rendben de ne időzz sokáig!És öltözz fel rendesen nehogy megbetegedj! -mondta és megölelt.
-Ne aggódj.Jól felöltöztem.És a szokáson időben jövök.-és ezzel kiléptem az ajtón.Az árvaház a város szélén volt.Elindultam a határhoz ahol egy ösvény volt ami az erdőbe vezetett.Mikor odaértem az erdőben a kedvenc fámhoz nekidőltem és leültem a tövébe.Elkondolkoztam,hogy milyen lehet az igazi anyám.És,hogy mért hagyott el.Mikor észbe kaptam akkor már sötét volt.Felkeltem és az egyik fa mögött megláttam egy sötét alakot.Elindultam kifelé az erdőből és az alak követtet.Soha életemben nem féltem még így.Elkeztem rohanni,az arcomban éreztem a tavaszi hűvös szelet.Életemben nem futottam még ilyen gyorsan a szívem a gyomromban vagy a torkombandobogott nem is tudtam rá figyelni annyira féltem.De az alak gyorsabb volt.Elbotlottam egy faágban és elvágóttam.Hát ez remek gondoltam.Az alak lelassított majd odajött hozzám.
-Ne kérem ne bántson!-ordítottam.Az alak fölém hajolt és levette a kapucniát.
-Elnézést!Nem akartalak megijeszteni.-szólalt meg egy kellemes férfi hang.-nem foglak bántani.Gyere kelj fel.-nyújtotta a kezét.Megfogtam majd felhúzott a földről.Ekkor vettem csak észre,hogy az alaknak piros szeme van.
-Demetrie vagyok!-mutatkozott be a férfi.
-Sunbell.Nem akarok tolakodni de mért pirosak a szemeid?-érdeklődtem.Ilyet még sosem láttam.
-Sunbell.Kérlek ne sikíts.De amit most tenni fogok lehet,hogy sosem bocsájtod meg nekem.-mondta Demertie és olyan gyorsan mozgott,hogy nem is tudtam reagálni egyszer csak egy éles fájdalmat éreztem a nyakamon a csuklómon majd az egész testem lángban égett.Sikítani akartam de nem tettem.Elmenekülhettem volna még mielőtt sötét lett volna.De nem tettem.
***
Az átváltozás után:
Szörnyű kínok közt telt ez az idő ami fogalmam sem volt,hogy hány nap, hét,óra,év telt el a találkozás óta.Felültem és egy teljesen új világgal találtam szembe magam.Mindent 100x jobban láttam mint azelőtt.
-Mi vagyok?-kérdeztem Demetrie-re nézve.
-Vámpír.-válaszolta nemes egyszerűséggel.
-Hát oké.És most?-néztem rá mire egy hülye fejet vágott.
-Nem zavar?-nézett még mindig ugyanazzal a hülye fejjel.
-Nem.Tudod,lehet,hogy hülyének nézel de mindig is tudtam,hogy léteznek vámpírok.Mármint csak sejtettem.De most,hogy beigazolódott így már jobban érzem magam.
-Hát én ilyet még nem láttam.-nézett elcsodálkozva.-Tudod szeretném ha eljönnél velem Olaszországba.
-Vov!Még sosem jártam az erdőn túl.Persze megtiszteltetés lenne.-válaszoltam neki.Feltápászkodtam a földről.-Akkor indulhatunk!
***
Repülőgépen:
-Hova megyünk pontosan?-kérdeztem Dem-et.
-A Volturi-hoz.Tudod ők a vámpírok királyi családja.Én is onnan jöttem.-Király család.Vízhangzott a fejemben ez a két szó.
-Olyan furcsa érzéseim vannak irántad.Nem tudom,hogy mi ez.-gondolkodtam el.Talán szerelem?
-Szerelem?-kérdezte Dem.
-Ohh ez kínos.Még csak nemrég találkoztunk.Ez kínos.-válaszoltam.
-Nem nem az!Tudod a vámpírok ha szerelmesek valakibe örökre úgy marad.
-De te nem kedvelsz engem ugye?
-Az első pillanatól kezdve szerelmes vagyok beléd.-válaszolta lehajtott fejjel.Na ez meglepett.Erre én sem számítottam.
-Szeretlek-suttogtam.
-Szeretlek-mondta és megcsókolt.Vagy 10 percen keresztül egymásba forrtunk.Majd elváltunk egymástól.Eszembe jutott valami.
-Az előbb azt mondtad,hogy az elejétől kezdve?Előtte is figyeltél engem?
-hát ömm...te nem szeretnél egy kicsit kimenni a mosdóba megigazítani a sminked?-terelte le a szót.De igaza volt.Már 4 napja nem néztem meg magamat egy tükörben sem.
-Persze.Elmennék ha lenne nálam egy szemceruza,szájfény,szemfesték,szempillaspirál stb.-válaszoltam neki.Sajnos tényleg egyik sem volt nálam.Éppen jött az utaskísérő.
-Elnézést kisasszony!-szólt a nőnek Demetrie.
-Igen uram?
-A barátnőm elégé elkente a sminkjét és ez zavarja.Esetleg magánál nincs véletlen valami amivel össze tudná szedni magát?-Dem egyszerűen elképesztő.Bár a nő elégé kedvesnek tűnt.
-Persze uram!Megnézem!
-köszönjük.
-Te megőrültél?-néztem rá.
-Mért?Most nekem milyenek a szemeim?Nem Pirosak?
-Kontaktlencsét adtam.Amikor átváltoztál.Nem emlékszel?
-Bocs,hogy nem emlékszem elvette az eszemet a fájdalom!-már majdnem ordítottam mikor jött az utaskísérő.Dem a zsebembe dugott egy kis dobozt.
-Találtam egy szemceruzát és egy piros rúzst.Megfelel?-nyújtotta oda nekem a nő a szemcerkát és a rúzst.
-Persze köszönöm.-mondtam és elindultam a mosdóba.Mikor belenéztem a tükörbe tényleg elég ramatyul néztem ki.A fekete szemfesték amit magamra kentem el volt kenődve.De gyönyörű voltam.Sápadt és tökéletes bőr,ibolyakék szemek.Lemostam az arcomról a festéket és újra kihúztam a szemem.Majd végighúztam a számon a piros rúzst és kicseréltem a kontaktlencsét.Vigyorogva léptem oda szerelmemhez.
-Hát te meg min mosolyogsz?-nézett fel szerelmem.
-Nem vagyok beképzelt de olyan gyönyörű vagyok mint emberként.-válaszoltam majd leültem mellé.Végignéztem magamon hát a ruhám sem volt valami jó állapotban.Észrevettem,hogy az utaskísérő hoz egy szoknyát és egy blúzt.
-Tessék drágám.Ezt húzd fel.-nyújtotta oda nekem a ruhákat.
-Köszönöm hát ez nagyon kedves.-válaszoltam majd ismét elindultam a mosdóba.Áthúutam a piros blúzt és a fekete miniszoknyát ami hát nem sokat takart.Visszamentem és leültem Demetrie mellé.Végignézett rajtam és szóhoz sem jutott.Ahogy a többi férfi sem a repülőn.
-Ne nézz így!Ne mond,hogy nem láttál még nőt-fakadtam ki.De nem érdekelt,hogy hány férfi vagy hány ember bámul minket.Csak a szerelmemmel akartam lenni.Szorosan odabújtam hozzá és ráhajtottam a fejemet a vállára.Így vártuk végig az utat.
2.fejezet. -Volturi
Egy hatalmas épület előtt álltunk.Féltem.Mi van ha utálni fognak?
-Félek.-mondtam Demetrienek.
-Nem kell.A Mester majd mindent elmond!-ölébe kapott és befutott velem az épületbe .Ott várt minket egy fekete csuklyás férfi.Dem letett majd meghajolt.Követtem a példáját.
-Caius!Ő itt Sunbell!A barátnőm!-mutatott be az ősz férfinak.
-Sunbell!Caius vagyok!Örvendek.-mondta majd kezet nyújtott.
-Én is örülök uram.-kezet fogtunk.
-Nem hittem volna Demetrie,hogy találsz magadnak barátnőt.-nézett szemrehányóan Demetriere.Ezt nem hagyhatom.Mégis mit képzel ez az alak magáról?
-Már elnézést.De kérem ne beszéljen ilyen hangnemben vele.Ő is vámpír és megérdemli a tiszteletet ahogy maga is és én is.-már szinte ordítottam.De nem hagyhattam.
-Elég legyen.-Jött egy hang a férfi háta mögül.A háta mögé néztem és egy hosszú fekete hajú férfi lépett be az előtérbe talán?
-Mi a vita tárgy?-kérdezte.
-Caius tiszteletlenül beszélt Demetrievel.-válaszoltam.
-Oh értem.És te fiatal hölgy ki vagy?-nézett rám.
-Sunbell.Demetrie barátnője.-mondtam.
-Aro vagyok-mutatkozott be a férfi.
-Áhh a Mester.-mondtam.Mire a férfi csak mosolygott.Demetrie körbe vezettet a palotában.Legtöbb vámpírnak bemutatott engem.
***
-Sulpicia!-szólt Demetrie egy gyönyörű nőnek.Hátközépig érő karamell színű haja volt ami lazán ráomlott a hátára és körbefogta szív alakú arcát.
-Ő itt Sunbell a társam.-Olyan büszkén ejtette ki ezt a szót"a társam".
-Szia kedvesem.Sulpicia vagyok.Ha valami kell akkor csak szólj.-és megölet.-és tessék itt van a köpenyed és a nyaklánc.-majd odanyújtotta a fekete hosszú köpenyt és egy nyakláncot amin egy v betű volt.
-Köszönöm-mondtam majd elindultunk.-fogalmam sem volt hová megyünk.Sok hosszú folyosón mentünk végig mikor egy ajtó előtt megálltunk.Demetrie benyitott és egy gyönyörű szoba tárult elénk.A szoba közepén egy hatalmas ágy volt fekete és piros selyem mindenhol.Nem is gondoltam,hogy ilyen egy volturi őr szobája.
-Ez csoda szép-mondtam még mindig elképedve.
-Nos igen ez a mi szobánk ha nincs ellenedre!-mondta szívdöglesztő hangon.
-Dehogy van!-majd oda léptem hozzá és finoman megcsókoltam.Ő viszonozta a csókomat de már vadabbul.A keze a hátamat kezte cirógatni majd egyre lejeb haladt a combomat felhúzta a csípője köré mire még vadabbul kezdett csókolni.Csak egy reccsenést halottam és már a felsőm a szoba közepén hevert.Észre sem vettem,hogy bejöttünk.Dem a melltartómtól is megszabadított én pedig belemosolyogtam a csókunkba mikor egy halk kopogást hallottunk.Gyorsan kaptam volna fel a ruháimat ha lett volna mit.
-Most mit csináljak?-néztem gyorsan Demetriere.Átkarolta a derekamat és a háta mögé húzott miközben összeszedtem a felsőmet és a melltartót.-Szabad!-És akkor Felix lépett be az ajtón.
-Haver bocs rosszkor jöttem?-nézett ránk kaján mosollyal az arcán.Milyen jól nézne ki szexi nővérke ruhában!
-Hééé!Már nem azért de hogy jössz ahhoz,hogy ilyeneket mondj?Szexi nővérke?-fakadtam ki.
-Dee...énn..nem mondtam ki!Igaz,hogy elgondolkoztam rajta de nem mondtam ki.-hát akkor ez hogy lehet?Elmennék beszélni Aróval de egy szál szoknyában!!!-Felix megtisztelnél ha távoznál!
-Rendben.Megyek.-majd egy szomorú kiskutyapofival kiment az ajtón és becsukta.Odahajoltam Demetrie füléhez majd lágyan elkeztem suttogni:
-Szívem adnál egy inget vagy egy fölsőt?-majd elkeztem finoman csókolgatni a nyakát és egyre többször csókoltam.Majd ismét elkeztem gondolatokat hallani.Nem bírtam már majdnem szétrobbant a fejem a fájdalomtól.-Dem igyekezz kérlek a felsővel.Szétrobban a fejem.
-ohh persze!Hozom!-és indult a hatalmas gardrób felé. Kivett egy kék kockás inget és oda dobta az ágyra majd felém fordult.-Köszönöm- mondtam mézes mázas hangon.Ebben a pillanatban nem bírta visszafogni az érzéseit.Olyan szenvedélyesen kezdett el csókolni mint még soha.
-Dem...-akartam neki szólni hogy el kéne mennem Arót megkeresni.Ekkor abba hagyta majd így szól:
-Egye kutya!Beszéljünk Aróval!-szált le rólam életem szerelme.Felvettem az inget ami takarta a szoknyát és olyan hatást keltett mintha nem lenne alatta semmi.Elindultunk kézen fogva Aro szobája felé.Ismét hangokat hallottam.Többek közt olyanokat,hogy féltékenyek mert Demetrie engem szeret.Annyira elgondolkodtam,hogy nem is vettem észre,hogy megérkeztünk.Dem bekopogott az ajtón majd bevillant egy kép.Aro szobájában voltunk,éppen fogta a kezemet és mintha nézett volna valamit.Majd elkezte magyarázni,hogy gondolat olvasó vagyok és látnok. A kép itt megszakadt.
-Sunbell?Sunbell?Sunbell?-rázta Dem a vállamat.
-Mi az?-néztem fel rá zavarodottan.
-Csak elbambultál vagy nem tudom mit csináltál.-magyarázta kedvesem.-Gyere Aro már vár.
Beléptünk a szobába ahol Aro volt.Leültünk vele szembe és elmeséltem mindent.Persze azt a rész kihagytam amikor éppenséggel mikor majdnem szexeltünk.De csak majdnem.
-Nos,hogy hallod a gondolatokat az azt jelenti,hogy gondolat olvasó vagy.-mondta Aro.Jéé mintha nem gondoltam volna.-És látod a jövőt?
-Fogalmam sincs.Csak azt láttam,hogy bejövünk és mindent elmesélünk.-válaszoltam a Mesternek.
-Ez akkor azt jelenti,hogy látnok vagyok?-kérdeztem
-Valami olyasmi.Marcus és Chelsea lesz a tanárod,hogy fejleszd a képességed.Demetrie és Felix pedig,hogy megtanulj harcolni.
-Mester?-álltam fel a székből-elmehetnék vásárolni?Kéne pár ruha.
-Hogyne.De vigyáznod kell...
-Nem látnám,hogy sütne a nap reggel 10 és 13 óra közt!-vágtam közbe.
Még csak pár órája van itt de máris jobban kedvelem mint a Jane-t.
-Mester.Demetrie is velem tarthatna?-hallotam Aro gondolatait miszerint nagyon jól esik neki az,hogy Mesternek szólítottam.
-Hogyne!-és azzal kisétáltunk az ajtón.Mindjárt jövök.Hallottam meg szerelmem hangját a fejemben.Bólintottam majd el is tűnt.Én csak mentem tovább a folyosón és annyira lefoglalt az a gondolat,hogy milyen szuper képességeket kaptam.Rögtön észhez tértem mikor nekiütköztem egy fekete köpenyes férfinak.
-Elnézést nem figyeltem.-kértem bocsánatot.
-Semmi baj.Új vagy itt?-kérdezte a fiatal srác.Igen az volt szinte még gyerek.Középhosszú fekete haja volt és piros szeme ahogy itt mindenkinek.
-Igen.Sunbell Gilbert.-mutatkoztam be.Mostmár volturi!Hallottam Aro hangját-illetve volturi.
-Örvendek Sunbell.Alec vagyok.-mutatkozott be és kezet csókolt.
-Áhh Jane iker testvére.
-Igen-mosolyodott el.Szinte még gyerek volt.Nem lehetett több 15-nél.-És te?
-Demetrie társa.-mondtam büszkén.Mire meglepődött.
-Nem gondoltam,hogy Demetrienek lesz társa-mondta de a gondolatai mást mondtak.Milyen szerencsés Dem.Egy ilyen csajt kifogni.Rám meg még csak a kutya sem néz!
-Biztos hogy találsz valakit magad mellé!Én sem hittem volna,hogy a héten megtalálom az igaz szerelmet,vámpír leszek és azt végképp nem ,hogy a vámpírok királyi családjánál fogok élni.-foglaltam össze neki az egész hetes eseményeket.
-Gondolat olvasó vagy?
-Igen...
-Hát nekem most mennem kell.Örültem-és azzal a lendülettel el is viharzott.
3.Fejezet-Isobel
-Sunbell igyekezz!Mindjárt tíz óra-ordította szerelmem idegesen miközben én a fürdőben voltam.Egy gyönyörű szép pink ruhát kaptam Sukpiciától és egy hozzá illő fekete cipőt.Felöltöztem majd kiléptem a fürdőből.Demetrie elképedve állt előttem.
-Nos?Akkor indulhatunk?-néztem szerelmemre mikor kopogást hallottam.
-Gyere be Ciaus.-szóltam neki.Egy pillanatra ő is elképedett rajtam.
-Hoztam nektek 2-2- pár kontak lencsét-nyújtott oda kettőnknek 2-2 dobozt.
-Köszönjük.És Ciaus!Sajnálom ahogy tegnap beszéltem veled!
-Semmi baj.Elvégre is újszülött vagy!-mondta majd kisétált az ajtón.Fogtam és visszamentem a fürdőbe.Beraktam a kontak lencséket majd a másik párt a táskámba raktam amit szintén Sulpicia adott.Elindultam kifelé az ajtón.
-Nah siessünk mert 3 óra vásárlásra kevés!-mondtam miközben egy finom csókot leheltem szerelmem ajkára.
-Ugyan.Nem tudod mire elég 3 óra!-válaszolta míg apró csókokat nyomott a nyakamra.
-Óhh nemnem!Demetrie Volturi előbb a vásárlás és utána a szex!
-Kis boszi vagy.
-Óhh tudom.-mondtam majd elindultunk.
A boltban:
Vagy 100 ruhát próbáltam fel és abból 80-at meg is fogunk venni.Most egy fekete szexi ruhát próbáltam.Mint az előző 100 ruhánál ennél is kíváncsi voltam Demetrie véleményére.Kiléptem a próbafülkéből és csak ennyit suttogott:
-Ha továbbra is ilyen ruhákat próbálsz nem fogok bírni magammal és szétszedjük a boltot.
-Rendben.Akkor most fehérneműt fogok próbálni-mondtam neki pimaszul mire bevillant egy kép.Tényleg nem hülyéskedett.Láttam amikor a próbafülkében éppen szexelünk.És a kép eltűnt.Vissza húztam az eredeti ruhámat majd kiléptem a próbafülkébe.
-Menny néz magadnak valami ruhát.-mondtam neki.
-Rendben.-elindult a férfi osztályra én pedig a fehérnemű osztályra.Elkeztem nézelődni valamivel meg akartam lepni Dem-et.Éppen egy nagyon szexi darabot raktam be a kosárba mikor egy idegen nő oda jött hozzám.Majd köszönt.
-Szia!-olyan 30 év körüli lehetett.
-Helló.Ki maga?
-Hát meg sem ismersz?
-Ismernem kéne?
-A lányom vagy.-mintha 100 tonnával vertek volna fejbe.
-Elnézést kisasszony!Ki maga?-halottam meg szerelmem hangját a hátam mögül.A vállamat simogatta de én még mindig köpni nyelni nem tudtam.Az anyám?Azt mondták meghalt!
-Az anyja vagyok-mondta még mindig olyan közömbös hangon mint az előbb nekem.Demetrienek is elállt a szava.
-Mit akarsz?-végre megtudtam szólalni.
-Ugyan.Nem látogathatom meg a lányomat?
-Még a nevedet sem tudom.És különben is,mért hagytál el?
-Isobel Gilbert Lascana a nevem.És amikor szültelek 16 voltam.Nem érdekelt semmi csak az,hogy vámpír legyek.Aztán találkoztam egy férfival aki...
-Jó nagyon nem érdekel!Ha megbocsájtasz mi éppen indulni készültünk!
-Tudom,hogy volturi tag vagy!És azért hagytalak el mert azt akartam hogy az légy!Láttam előre,hogy találkozol vele és átváltoztat!A vérem vagy!-indultam a pénztár felé de megragadta a karomat.
-Kötődöm hozzád a véremmel,nem pedig a szeretettemmel.-kirángattam a karomat és elindultam a pénztár felé.Demetrie követte a példámat és elindult ő is.
A volturinál:
Nem érdekelt semmi csak az,hogy Demetrievel lehessek.Bementünk a szobánkba.Letettük a szatyrokat és nekiestem.Olyan vadul csókoltam mint még soha sem.Letéptem róla a felsőjét és a nadrágját már csak az alsógatyája volt rajta.Ő is követte e példámat és egy mozdulattal letépett rólam mindent,majd megszabadult az alsónadrágjától is.Ledöntöttem az ágyra majd apró csókokkal hintettem be a felsőtestét egyre lejeb haladva.Majd fordult a kocka és én kerültem alulra.Olyan gyengéden csókolt mint még soha sem.Minden egyes porcikámat végig járta és egymásba olvadtunk mint az alkonyat és az éjszaka...
4.fejezet-egy rég nem látott arc
Ez a hét nagyon sok bonyodalommal volt teli.Először is vámpír lettem,másodszor megtaláltam az igaz szerelmet bár ezt nem nagyon nevezném bonyodalomnak inkább szerencsének.Harmadszor meglátogatott a halottnak hitt anyám aki szintén vámpír.Életem legjobb éjszakáját töltöttem el szerelmemmel.Mikor reggel magamhoz tértem a zuhany hangját hallottam ahogy zuhanyozott.Felpattantam az ágyból és felkaptam egy melltartót és egy bugyit is mert még mindig meztelen voltam.Felhúztam a fekete csőfarmert amit tegnap vettem és egy fekete szexi toppal.Odaálltam a gardrób elé és megnéztem magamat a tükörben.Sosem voltam hiú de gyönyörű voltam.Hallottam ahogy Demetrie elzárja a csapot.Rögtön szaladtam is hozzá,hogy megcsókoljam.Viszont ő nem számított az érkezésemre és mindketten a kádban landoltunk.Engem semmi sem érdekelt csak az,hogy újra vele legyek.Finoman elkeztem csókolgatni a felsőtestét majd lejeb haladva.Megfogta a felsőmet és majdnem le akartam tépni de megállítottam.
-Estedbe ne jusson!-mondtam neki halál komolyan de ő csak röhögött rajta-komolyan mondtam.
Leszálltam róla levettem a felsőmet és a nadrágomat majd a fehérneműt is.
-Hol is tartottunk?-kérdezte szerelmem én pedig folytattam a felső testének a kényeztetését.Ismét alulra kerültem és leszedtem Demetrieről a törölközőt.Majd egyre lejebb haladva csókolgatta a testemet.Szét tárta a lábamat majd a belső combomon egyre beljebb kezdett haladni.Hangos zihálásba törtem ki de ő folytatta.Csak tűrtem a kényeztetést amikor bevillant egy kép.Felix éppen benyit miközben Demetrie még mindig a lábam közt élvezkedik.Minden porcikám megfeszült és a látomásom véget ért.
-hagyd abba!-szóltam rá szerelmemre.Felemelte a fejét és rám nézet.
-Mi a baj?-kérdezte aggódva szerelmem.
-Felix pár percen belül benyit igyekezz!-ugrottam ki a kádból.Azonnal felkaptam a bugyimat és a melltartómat.Kirohantam a gardróbhoz és kivettem egy fekete pólót egy farmerrel Demnek.Visszarohantam a fürdőbe és oda adtam neki.Alsógatya?kérdezte szerelmem a gondolataival.Kirohantam majd vissza és odaadtam neki majd én is elkeztem húzni a nadrágomat és a felsőmet.Pont végeztünk mire ide ért.Kiszaladtunk a szobába mikor Felix benyitott.Olyan szomrú és csalódott képet vágott,hogy nem bírtam tovább és elröhögtem magam.Demetrie is röhögött.Szegény Felix csak nézett hogy most mi van?De végül ő is elkezdett röhögni.Aztán egyszer csak megint egy látomásom volt.A legjobb barátnőm Olaszország-ba jött meglátogatni.
-Idejön-suttogtam.
-Isobel?-kérdezte tőlem Demetrie.Nah még csak az kéne...
-Auróra Forbes-még mindig csak suttogtam.Auróra a legjobb barátnőm.Ma fog érkezni mégpedig 1 óra múlva.
-Aro-hoz kell mennem-és indultam is.Azonnal megkerestem Arót.Ahogy halottam a szobájában van.Bekopogtam majd elhangzott egy "szabad" és beléptem az ajtón.
-Mester.Nem akarlak zavarni csak volt egy látomásom.-ültem le a székre.
-és mi volt benne?
-Hát láttam a barátnőmet Olaszba jönni és,hogy engem keres.Valahogy ide talált és aztán megszakadt a kép.
-és mond csak a barátnőd ember?
-Nem nos ő egy boszorkány.Örök életű.
-Áhh úgy mindjárt más.És miket tud?
-Hát képes irányítani a négy elemet illetve tud mozgatni dolgokat és 1 óra múlva szál le a gépe.
-Tehetséges.És mit gondolsz marad?
-Nos nem tudom.Azt mondta nekem,hogy még a pokolba is utánam jönne csak,hogy együtt legyünk.
-Rendben.Ezt ő dönti el.Felix és Demetrie ki kísér a reptérre.
-Köszönöm mester.És van egy új képességem.Tudok kommunikálni fejben.
-Majd ha vissza jöttél megbeszéljük.De most siessetek.
-Rendben.-és kisétáltam az ajtón.Elindultam a főbejárat felé.Felix,Demetrie!Most azonnal gyertek a főbejárathoz!Üzentem nekik gondolatban.Nem telt bele fél perc már ott is voltak.Kimegyünk a reptérre.Gyertek!
***
Fél 10 van és olyan ideges vagyok mint még soha.Még Demetrie sem tudott megnyugtatni.Megfogta a karomat majd húzni kezdett.Gyere egy kicsit elszórakozunk a mosdóban.Üzente a gondolataival.Elindultunk a mosdók felé.Megálltunk a női mosdó előtt.Te meny be!Nézd meg,hogy nincs e bent senki.Bólintottam majd bementem a mosdóba.Üres volt.Üres gyere!Mire felészleltem már a wc-ben voltunk és vadul csókoltuk egymást.Kezemet végig simítottam a hátán egyre lejeb haladva megmarkolva az izmos fenekét mire ő belemosolygott a csókunkba.Megfogta a combomat és felhúzta a derekára.Nekidöntött a wc falának mire én bevertem a fejemet és elkeztem röhögni mit ma még soha.
-Nyilvános wc-csak ennyit suttogtam.Mire már mindketten elkeztünk röhögni.Aztán megitn bevillant egy kép.Megérkezett.
Gyere!Itt van.
Nem fejezhetnénk be?
Neem!Gyere te kis tigris!Különben is szerintem Aro nem szeretne perkálni!
Nah deh...
Gyengéden megfogtam a fejét.
Ígérem ha hurikán söpör végig Volterrán vagy árvíz lesz nem fog érdekelni.Este csak a tiééééddd leszek!
Kíváncsi vagyok,hogy milyen lehet víz alatt.
Erre a gondolatra csak elmosolyodtam.Megfogtam a kezét és kihúztam.
***
Visszamentünk Felixhez aki még mindig ott állt.
-A 3-as terminálnál lesz!-mondtam a fiúknak és elkezdtem szaladni emberi tempóban.A srácok követték a példámat.És ott volt elveszve a tömött reptéren.Mikor meglátott eldobta a csomagjait én pedig rögtön rohanni kezdtem felé.Ahogy odaértem rögtön a nyakába ugrottam amitől megingott egy kicsit.
-Auróra annyira hiányoztál-olyan szorosan öleltem meg szegényt.
-Én..is..örülök...Sunny..de...engedj..el-csak tagolva tudott beszélni mert már alig kapott levegőt.Mikor végre elengedtem úgy kapkodott a levegő után mintha most futotta volna le a maratont.Mikor megérkezett Felix és Demetrie Auróra abba hagyta a lihegést és Felixre nézett és elmosolyodott.Avval a mosolyával amit én már régóta ismertem.Bármibe is kerüljön megszerzi magának Felixet.
-Auróra Forbes ők itt Felix és Demetrie Volturi.-mutattam be neki a két srácot miközben odamentem a szerelmemhez.
Felhasználtad a Demetrievel azt amit tanítottam?Halottam meg Auróra hangját a
fejemben.
Honnan tudod,hogy hallom a gondolatokat?-néztem rá értetlenül.
Tudod boszi vagyok.De ne kerülgesd.Megbűvölted a kígyót?
-Istenemre esküszöm,hogy nem egyszer.-szaladt ki a számon csakhogy hangosan mondtam.
-Miről van szó hölgyeim?-nézett ránk Felix.
-A kígyóbűvölésről.-mondta Auróra.
-Nem is tudod hányszor próbáltam őket meglesni de sosem sikerült mert a kiscsaj látja a jövőt.-sajnálkozott Felix.-Milyen nehéz csak hangokból találgatni.
-Nos mi lenne ha nem itt beszélnénk meg ki hogy szeret szexelni?Visszamennék Volterrába?
5.fejezet-Meglepetés!
Csodálatos napra "ébredtünk".Demetrie mint minden reggel most is lezuhanyozott.Felkeltem és odasétáltam a gardróbhoz.Kinyitottam az ajtót és megragadott valami hátulról és befogta a számat.Elkezdett vonszolni a fürdő felé és berakott a kádba.Hát persze,hogy az én bugyuta szerelmem volt az és már bent is voltunk a zuhany alatt.Finom csókot lehelt az ajkamra,kezemet a nyaka köré fontam és úgy maradtunk vagy 10 percen keresztül és folyamatosan csókolóztunk mire levegőre nem volt szükségünk.Mikor abba hagytuk szerelmem szólalt meg:-Van egy meglepetésem.Beszéltem Aróval.Van egy szigete nem messze Riótól.Megengedte,hogy ott töltsünk egy teljes hónapot.
-Ez most komoly?Jajj istenem.-ugráltam Dem nyakába az örömömtől.-Mikor indulunk?
-Ma este indul a gép.
-Indulok pakolni.Várj nem vettem bikinit.-elkezdtem nagyon erősen koncentrálni hátha látok valamit az időjárással kapcsolatban.És igen ma egész nap borús lesz az idő.-Elmegyek vásárolni.
És ezzel a lendülettel kiugrottam a kádból de Dem megfogta a karomat.
Nem mész sehova.Még meg sem kaptam a reggeli adagomat.
Nem is fogod.Majd a szigeten.Akkor akár egész nap!
Tetszett neki ez az ötlet.Egy hatalmas vigyor jelent meg az arcán.
A vízben is?
Meglepetés.De most elmegyek vásárolni. De ha a repülőgépen jön rám?
Kibírod.Majd talán ha haza jöttem.
El se menj!
De nem hallgattam rá.Elindultam ismét a gardrób felé.Felkaptam egy kék miniszoknyát egy fekete toppal és avval a fekete cipővel amit még Sulpiciától kaptam.Felkaptam a táskámat és beszaladtam a fürdőbe,hogy elköszönjek a szerelmemtől.
Elmentem.Szeretlek.
Rendben.Én is szeretlek.De siess.
***
Vagy 15 db bikinit próbáltam fel de egyik sem volt valami szívdöglesztő.Felöltöztem és kimentem tovább nézegetni.Végül is megtaláltam az igazit.Egy kék két részes párducmintás bikini.Beszaladtam a próbafülkébe és megpróbáltam.Ez volt az ideális darab.Beraktam a kosárba és elmentem a szerelmemnek is nézni valamit.Mikor megvoltak az ideális darabok odamentem a pénztárhoz.Kifizettem a ruhákat és elindultam ki az ajtón mikor Demetriebe ütköztem.
-Hála az égnek.-mondta majd szorosan megölelt.Viszonoztam az ölelését.
-Mi a baj Dem?-néztem szerelmemre.
-Aggódtam érted.Isobel beállított a palotába,hogy téged keres.
-Nah neh.
-Nyugi.Aro elintézte.Gyere menjünk pakolni kell.-indult ki szerelmem az ajtón.
-De még napszemüveget kell vennem.
-Azt meg minek?
Hahó!Piros szemek!mutattam a szemünkre.
Jó de siessünk.
Wíí köszönöm.Imádlak.És egy finom csókot leheltem az ajkára.
***
-Szerinted melyik legyen?-próbáltam fel egy újabb darabot.
-Ááá szerintem nem ez lesz a megfelelő.-válaszolta Demetrie és elkezdet keresni nekem egy szemüveget.Talált egy csodás darabot majd odanyújtotta.Felpróbáltam és ez volt s tökéletes.
-Köszönöm ez tökéletes!-ugrándoztam majd egy újabb csókot leheltem az ajkára.
-De mért kell szemüveg ha kontak lencsénk is van ráadásul nem is kevés?
-Mert utálom a kontak lencsét.Neked nem kell szemüveg?
-Nem nekem tökéletesen megfelel a kontak lencse.
-Rendben.Kifizetem és megyünk.Mikor indul a gép?
-19 :00
-Rendben.-és indultam a pénztárhoz.Kifizettem majd elindultunk haza.Nem siettünk sehova lassan sétáltunk mint egy szerelmespár.Mivel azok vagyunk.Olyan hamar megérkeztünk.
***
Miután bepakoltam ledőltem az ágyra.
Unatkozom.És még korán van.Még csak délután fél 2.
Van egy hasznos időtöltés és szerintem neked is tetszene.
Ó igen?És mi az?
Hát...Kell hozzá ágy...És egy örök szerelem
Szerelmem rám mászott és finoman elkezdte csókolgatni a nyakamat majd egyre följebb haladt.Minden egyes csók után olyan volt mintha égtem volna.Minden érintés után a bőröm felhevült és nem bántam mert megérte.Aztán csak egy reccsenést halottam és a fölsőm a szoba közepén landolt.
Szerettem az a fölsőt.
Hát most mást fogsz szeretni.
Én is követtem a példáját.Letéptem a pólóját majd a nadrágját is.
Nah igen.Ez már tetszik...
Üzente majd felülre került én pedig alulra.Mindig én vagyok alul...Finom csókokkal hintette be a felső testemet.
Szeretlek.
Én is szeretlek Sunbell.
Mintha a halott szívem megdobbant volna.Tudom,hogy férfiakra nem szokás azt mondani de Demetrie gyönyörű volt.A kezemet végig simítottam a hátán és megmarkoltam az izmos fenekét.
Ha ezt csinálod akkor alig fogom bírni leállítani magam.
Már alig várom...
6.fejezet-Sziget és még más...
Végre,hogy megérkeztünk a szigetre.A repülőút egy öröké valóságnak tűnt.Végre ott voltunk a szigeten és egy hónapig csak egymáséi leszünk.A sziget közepén egy hatalmas ház állt.Bementünk a házba ami nem csak kívül hanem belül is csodás volt.-Egy hónapig csak a miénk és tudod mi mindent lehet csinálni 1 hónap alatt?-kérdezte szerelmem miközben az egyik kezével átkarolta a derekamat.
-Hát el tudom képzelni.De tudod mit?
-Nem mond.
-Most menjünk úszni.-mondtam neki majd elkezdtem levetkőzni.Megkerestem a bőröndben a fürdőruhámat majd felhúztam.Felnéztem szerelmemre aki egy kicsit el volt szontyolódva.
-Mi a baj?-sétáltam oda hozzá és megfogtam a kezét.Nem válaszolt.Megfogtam finoman a fejét és egy szenvedélyes csókot nyomtam az ajkára.Felkapott majd gondolkodás nélkül beszaladt velem a hálóba és ledobott az ágyra.Elkezdtem mosolyogni.Rám hajolt és elkezdett csókolgatni.Megfogtam mindkét kezét majd megfordultunk és végül én voltam felül.Levettem a bikini melltartómat majd felkeltem Demetrieről és levette, a bikini alsóját is.Visszamásztam szerelmemre majd ismét átadtuk magunkat a vágyainknak.
***
Demetrien feküdtem a súlyom nem okozott nekünk gondot.Fejemet a mellkasára hajtottam ő meg a hátamat cirógatta finoman.Nem érdekelt semmi,becsuktam a szememet és élveztem ahogy a nap besüt az ablakon.
Nem megyünk úszni?Halottam meg a szerelmem hangját.
Mi lenne ha este mennénk?Éjszakai fürdésre?
Ez nem is olyan rossz ötlet.Gondolkodtál már a házasságon?
Nem.Vártam az igazit.És megtaláltam.
Oh és ki az a szerencsés?
Ooo Hát gyönyörű,piros szemei vannak.
Nos tudod én is megtaláltam az igazit.
Ki a szerencsés?
Gyönyörű hosszú barna haja van és vörös szemei.És ő a legszebb nő akit valaha láttam.
Mázlista lehet a csaj.
Nos igen.Sunbell Volturi.
Ohh...akkor lehet,hogy ismered az illetőt.Demetrie Volturinak hívják.
Éppenséggel igen ismerem.
Megyünk úszni?-emeltem fel a fejemet.
Persze ha kapok egy csókot.
Akár többet is.-mondtam majd egy nagyon gyengéd és finom csókot leheltem az ajkára.Felkeltem és felhúztam a bikinimet.
Várj meg!-szaladtam ki a bőröndökhöz a nappaliba.Megkerestem a bőröndömben azt a fürdőnacit amit akkor vettem neki mikor az enyémet.Visszarohantam vele a hálóba majd odaadtam szerelmemnek a nacit.Felhúzta majd emberi tempóban elkezdtem szaladni a tenger felé.
***
Úszás után kifeküdtem a partra és élveztem a napot.Szerelmem is követte a példámat és mellém feküdt.
-Tudod semmit sem tudok az emberi életedről.-ültem rá szerelmemre.
-Nem vagy egyedül.-válaszolta
-Ezt meg,hogy érted?-néztem rá
-Nem emlékszem már rá.Nagyon régen volt.Tudod mit?Te meséld el az emberi életedet.
-Rendben de előre kérlek,hogy ne ítélj el.
-Mért?Olyan szörnyű?
-Majd meglátod.Születésem után az anyám árvaházba adott.Az egész életemet ott töltöttem.Mindig ellógtam a helyi plázába.Egyik nap is oda indultam mikor,szokásom szerint leültem a padra és néztem az embereket.Egyszer csak oda jött hozzám egy csaj.Brittany-nek hívták.Nagyon menő csajszi volt mindenki ismerte.Összehaverkodtunk de nem lett jó vége.Elkezdtem drogozni,inni és szexelni.Egyre több piercing-eim voltak.Aztán felnyitotta a szememet Brittany halála.Túladagolásban halt meg.Brit halála óta mindig kijártam az erdőbe.Hát ez lenne az én történetem.Nem vagyok büszke az akkori énemre.-meséltem el tömören a történetemet végig a homokot bámultam.Nem bírtam a szemébe nézni.Felkeltem a szerelmemről és elindultam be a házba.Ő is felkelt és odasiettet hozzám,megállt előttem és rám nézett.Annyira elrepült ez a nap,hogy már nem is vettem észre,hogy alkonyat volt.Felemelte a fejemet,hogy nézzek a szemébe.
-Várj meg itt.-mondta és beszaladt a házba.
-Nem tudom lehet,hogy még korai...-kezdett bele mikor visszaért.
-Mond majd meglátjuk.-féltérdre ereszkedett előttem és már rögtön tudtam,hogy mi következik.
-Sunbell Volturi!Hozzám jössz feleségül?-hirtelen olyan boldog lettem.Olyan sok nyálas dolog jött a nyelvemre amit még álmában sem nézett volna ki belőlem.
-Igen igen igen igen!-mondtam neki és felhúzta a gyűrűt oda ahová való.A bal kezem gyűrűs ujjára ahol immár ott is fog maradni vélhetőleg az öröké valóság hátralévő részére.Örömömben a nyakába ugrottam és eldőltünk a homokban.
-Ez volt életem legszebb napja.Köszönöm,hogy itt vagy.-mondtam neki.
-Szeretlek.
És a Charlie Bewley (Demetrie) fanok kedvéért egy félmeztelen kép róla:
7.fejezet
Szerelmemmel egymás mellett feküdtünk.Az eljegyzés után teljesen elöntötte a vágy a fejemet,hogy újra magamban érezhessem.Lovagló ülésben ráültem Dem mellkasára és csak néztem az arcát.-Szeretlek-suttogta.
-Én jobban.
-Azt nem hiszem.-Lejeb kúsztam Demetrien és elfeküdtem rajta.Elkezdte cirógatni a hátamat a kezével,becsuktam a szememet és csak feküdtem.Demetrie átfordult és én voltam alul.
-Mit csinálsz?-kérdeztem szerelmem de nem válaszolt ugyan is az ajkával betapasztotta az enyémet.Finom csókokkal hintette be a felső testemet majd egyre lejeb haladt és a csípőmet csókolgatta majd a nyelvét a lábam közé vetette.
-Dem...-nyögtem és ő folytatta.Hangos zihálásba törtem ki miközben az ő száját is elhagyta egy nyögés.Feljebb kúszott és a hasamat elkezdte finom csókokkal behinteni mint az előbb.Megfogtam a fejét és feljebb húztam.
-Szeretlek-suttogta.
-Én is.-Átfordultunk és ő volt alul.Elkezdtem csókolgatni a felsőtestét majd egyre lejeb haladtam és a hasánál megálltam.Minden izma megfeszült és eltolt magától.
Dem sajnálom nem akartam.Annyira hülye vagyok!Egy hülye kurva vagyok.Sajnálom.
Nem nem a te hibád.És ha még egyszer lekurvázod magadat akkor nem állok jót magamért.
A fejemet elöntötte a vörös köd és elkezdtem ordítani.
-Mért?Mit akarsz csinálni megütsz?Megerőszakolsz?-tátva maradt a szája.
-Ezt most komolyan mondod?Nem próbálnálak sem megerőszakolni sem megütni!
-Vagy csak azért nem erőszakolsz meg mert mindig szexelek veled amikor csak akarod?
-Hagyd abba.
-Mért?
-Mi a franc van veled?Most komolyan az egyik pillanatban mindent tűrsz nem szólsz semmit a másik pillanatban meg veszekedsz velem.Mért?
Megpróbáltam magam lenyugtatni.Becsuktam a szememet és eldőltem az ágyon.Hallottam ahogy Demetrie átviharzik a nappaliba és bekapcsolja a tv-t.Mi ütött belém?Demnek igaza van.Mi a franc ütött belém?Felkaptam egy laza rucit szerencsére nem kellet kimennem a nappaliba ha fel akartam öltözni ugyanis már bepakoltunk a szekrénybe.Összekaptam magamat és kisétáltam a nappaliba.Szerelmem ott ült a kanapé és levegőnek nézett.Leültem mellé a kanapéra és elkezdtem a beszédemet.
-Tudod amikor megismertelek az volt életem legjobb napja.Kiskoromban mindig arról álmodtam,hogy lesz egy családom szerető férjjel,gyerekekkel,kutyával és családi házzal.És aztán jöttél te.Átváltoztattál és szerelmes lettem beléd.Nem érdekelt semmi csak az,hogy veled legyek mert tudtam,hogy szeretlek.És aztán meg eljegyeztél és olyan boldog még sosem voltam.Amit az előbb mondtam nem gondoltam komolyan.Nem is tudom,hogy mondhattam ilyet.És nagyon sajnálom azt ahogy veled beszéltem.Ha kellek kint leszek a parton.-felkeltem és kisétáltam a tengerpartra.Leültem a homokba és elkezdtem gondolkozni.Nem tudom mi ütött belém az előbb.De ha ez miatt elveszítem én nem tudom,hogy mit csinálok.Elfeküdtem a homokban.Alkonyat volt.A legszebb időszak.
***
Egész éjszaka kint feküdtem a parton.EGYEDÜL.Végre rávettem magamat,hogy bemenjek a házba.Demetrie a konyhapulton ült és engem nézett.
Már azt hittem sosem jössz be!-jött oda hozzám és egy szenvedélyes csókot nyomott az ajkaimra.
Hát nem jöttél utánam.
Az is igaz.Figyelj én elmennék vadászni habár állatokra de az is megteszi.
Rendben kint leszek a parton.
Majd ismét egy szenvedélyes és hosszú csókban forrtunk össze.Szerelmem elfutott én pedig kisétáltam a tengerpartra.Lefeküdtem a homokba és becsuktam a szememet.
***
Halk léptekre lettem figyelmes.
-Már meg is jöttél?-kérdezte.Felkapott az egyik kezével a számat tapasztotta be a másikkal pedig lefogta mindkét karomat.
-Dem ne szórakozz!
-Én nem Dem vagyok te kurva.-válaszolta és elkezdett berángatni a hálószobába.Bármennyire is ellenkezni akartam de nem tudtam.Mikor beértünk a hálóba ledobott az ágyra és elkezdet levetkőztetni.Egy hatalmasat sikítottam mire egy akkora pofont kaptam,hogy a földön landoltam.
-Hallgass te ribanc.-ordította az idegen vámpír.
-Ha még egyszer lekurvázol vagy le ribancozol akkor megöllek te mocskos vérszopó!
-Igen gyere üss meg-provokált.Felkeltem a földről és nekirohantam a férfinak.De ő erősebb volt nálam és az ágyon landoltam.Rám mászott és elkezdett csókolgatni.
Demetrie segíts!-üzentem szerelmemnek. Majd egy újabb sikoly hagyta el a számat bármennyire is próbáltam ellenkeni nem tudtam.Majd a sikolyért egy újabb pofont kaptam és a sarokba estem.
-Mi a francot akarsz tőlem?-ordítottam a férfinak.
-Szerinted?Olyan vagy mint az anyád.Ugyan olyan büdös kurva.Hát hogy a vámpírok tudnak azt nem tudom de könnyek nélkül zokogtam.Felhúztam a lábaimat a hasamhoz.Halottam,hogy valaki betöri az ablakot és akkor Demetrie jelent meg.Az idegen vámpír férfi rögtön neki ugrott és kirepültek az ablakon.Ismét egy sikoly hagyta el a számat és odaszaladtam az ablakhoz.Dem az idegen vámpír fejét fogta és eltörte a nyakát.Nem tudom honnan de volt nála egy öngyújtó és felgyújtotta a vámpírt.Rögtön odaszaladt hozzám és megölelt.Olyan szorosan,hogy majdnem összeroppantam de viszonoztam.Majd egy puszit nyomott a homlokomra de én tovább zokogtam.
-Sshhhh!-vigasztalt-Jól vagy?Nem bántott?
-De bántott de legalább nem erőszakolt meg.
-vége van meghalt.
-Elmegyek zuhanyozni.-mondtam neki majd elengedett.
-Rendben.
***
-Megnyugodtam.-sétáltam oda a szerelmemhez aki a kanapén ült.Odaültem mellé és hozzá bújtam.-Sajnálom amikor azt mondtam,hogy megütnél.Már tudom,hogy te nem vagy ilyen.
-Semmi baj.Az a férfi bántott?
-Nem felejthetnénk el?
-Amm...legyen
-Tudod mit?Tekerjünk vissza oda amikor az ágyon kényeztettél 1 napja.
-Rendben.
-És most már tudom mit nem csinálhatok.
Felkeltem a kanapéról és elkezdtem húzni a szerelmemet a háló felé.Nekidőlt az ággyal szemben lévő falnak.Mivel még mindig egy szál türcsiben voltam ledobtam magamról a törülközőt és odasétáltam Demetriehez.Egy reccsenéssel letéptem róla a felsőt és a nadrágját is.A nyakánál fogva elkezdtem húzni az ágy felé.
8.fejezet
Felkeltem Demetrie mellől és odasétáltam a gardróbhoz.Kivettem egy fehér laza ruhát meg egy melltartót és egy bugyit.Felhúztam őket és vissza pillantottam az ágyra és a szerelmem még mindig ugyanúgy feküdt ott mint mikor felkeltem.Nem akarsz felkelni?
Nem.
És azt akarom,hogy te se kelj fel.
Kérlek gyere és kelj fel!
Ahh minek?
Mert szeretlek.
Nah Gyere már te lajhár!!!
Lajhár?Jobb nem volt?
Erre vágtam egy hülye pofát mire ő elnevette magát.
Nah kérlek!-feküdtem vissza mellé az ágyra.Elkezdtem csókolgatni a nyakát.Mire egy halk sóhaj hagyta el a száját.
Rendben.Meggyőztél.
Mennyünk el este egy kicsit szórakozni.
Bulizni?
Igen mért ne?Rioba.
Hát nem is tudom...
Na kérlek!Kérlek!Kérlek!Kérlek!Kérlek!Kérlek!Kérlek!
Jó mennyünk!
Wíí rendben.Alkonyatkor indulunk.Az még 3 óra.Elkezdek készülni.
Nah ne!Nem mondod komolyan?
De igen és szeretnék meglepetést okozni.Kérlek fáradj ki a nappaliba.
Rendben.
Elkezdtem keresgélni a ruháim között.Végre találtam egy lila pánt nélküli csillogós egybe rucit.Felkaptam és elindultam a fürdőszobába.Egy fekete szemceruzával kihúztam a szememet és gyönyörűen kifestettem.Besütöttem a hajamat.Kimentem a hálóba és rápillantottam az órára.2 órát töltöttem el a fürdőben.Kisétáltam a nappaliban és Dem rám nézett.Elképedt rajta.Tátva maradt a szája.
Nos???
Semmi válasz...
Dem.Hahó?
gyönyörű vagy!
Köszi.Nah gyere felöltöztetlek.
***
Hajnali 5 kor jöttünk el egy disco-ból.Egy nagyon kicsit többet ittam a kelleténél de nem vesztettem el a fejemet.Nem is tudtam,hogy a vámpírok be tudnak rúgni.Ezek szerint igen.Végre haza értünk mikor egy idegen nővámpír állt az ajtóban.Nála gyönyörűbbet még sosem láttam.Hosszú barna haja a háta közepéig ért.
-Ki maga?-kérdezte tőle Demetrie miközben engem a háta mögé szorított.
-Enyje Dem már meg sem ismersz?-lassan közeledett felén a nő.
-Meg kéne?
-A húgod vagyok Katharine.-huppsz erre nem számítottam.
-Van egy húgom?-erre a kijelentésre vágott a csaj egy hülye képet kb ilyet *-*.
-Huppsz bébi nem is mondtad,hogy van egy húgod.-mondtam neki.
-Hogy mondhattam ha nem is tudtam róla?
-Az igaz....
-Mért jöttél?
-Csatlakozom a volturihoz.Aro azt mondta,hogy itt talállak. -bassza meg.Elindultam be a házba elhaladva a csaj mellett.Úgy végig mért mintha eladó hús lennék.
-Ne nézz nem vagyok eladó.Sem szajha.-néztem rá.Összehúzta keskenyre a szemeit és úgy nézett tovább.
-Komolyan nem vagy szajha?-kérdezte.A fejemet elöntötte a köd és neki ugrottam a nyakának és a ház oldalának szorítottam.
-Idefigyelj te kis ribi.Erősebb vagyok nálad és eltudom törni a nyakad.Tudod,hogy képes vagyok rá igaz?-egyszer csak egy hatalmas fájdalom hasított végig a testemen és elsötétült minden.
***
(Demetrie szemszöge)
Sunbell nekiugrott a húgom nyakának és a ház oldalának szorította.
-Idefigyelj te kis ribi.Erősebb vagyok nálad és eltudom törni a nyakad.Tudod,hogy képes vagyok rá igaz?-fenyegette meg a lányt.Egyszer csak Sunbell a földre esett és nem mozgott.
-Mit tettél?-ordítottam
-Kutya baja.5 óra múlva jobban lesz.-ah hála az égnek.Odaszaladtam szerelmemhez felkaptam és elindultam vele a házba.Beértem a hálószobába és lefektettem az ágyra.Levettem a ruháit és ráadtam egy hálóinget,majd betakartam bár fölösleg essen.
-Nem tudom mért kellet ezt csinálnod.-sétáltam ki a nappaliba ahol a húgom ült.
-Nézd nem akartam de megtámadott.Figyelj Demetrie-állt fel a kanapéról és sétált oda elém-én nem akarok bántani senkit főleg nem téged.Én csak csatlakoztam a Volturihoz.Ennyi.
-Honnan tudjam,hogy tényleg a húgom vagy e?
-Kérdezd Arot.Ő tudja,rögtön felismert.
-Rendben.De ha holnap vissza mennél Volterrába örülnék.
-Oksa bátyus.Visszamegyek.Úgy is dolgom van.
-Oh igen?És mi?
-Kérdezhetek valamit?A Felixnek van párja?
-Nem nincs.Mért?
-Hát most akkor lesz.Megszerzem őt.
-Hajrá.
***
(Sunbell szemszöge)
Mi történt?Basszus szétesik a fejem.A vámpíroknak szokott fájni a fejük?Felültem az ágyon és körbe néztem.A hálóban voltam.Felkeltem az ágyról és kisétáltam a nappaliba.Szerelmem átkarolt hátulról és finoman megcsókolta a nyakamat.
Mi történt?
Katharine re támadtál és ő elkábított.
És hol van most?
Úton Volterra felé.Csatlakozik a Volturihoz.
Ahh szomjas vagyok.
Öltözz fel és menjünk vadászni.
Állatra? Igen. Fújjjjj!
Elindultam felöltözni.Felkaptam egy fekete törökbugyit(nadrág-szerk.) egy rózsaszín pólóval és egy tornacipővel.
***
-Utálom az állatokat.Olyan nem jó az ízük.
-Igen de te mindig leterítesz pár medvét-nevette szerelmem.Megrántottam a vállamat és futottunk tovább.Majd megálltam és láttam egy képet.
-Mi az?
-A húgod és Félix összejöttek.
9.fejezet-Ő az enyém!
Olyan gyorsan telt ez az 1 hónap.Nemrég értünk csak oda és már itthon vagyunk Volterrában.Mikor beértünk a palotába felrohantam a szobába nem volt kedvem senkivel sem beszélni.Ledőltem az ágyra és a plafont bámultam.Aztán egyszer csak bevillant egy kép.Egy kisbaba volt egyedül az erdőben.Valaki ott hagyta.De ez nem átlagos baba.Hanem vérfarkas.Felpattantam az ágyról és elkezdtem futni az erdő felé.Nem érdekelt semmi csak az,hogy megmentsem.***
Mikor oda értem lelassítottam.Lassan kezdtem el sétálni a bébi felé.Szerencsére egy baba hordozóban volt.Felvettem a hordozót és elkezdtem sétálni vele.Képességemnek hála üzenni tudtam Sulpiciának.
Sulpicia ki kéne jönnöd az erdőbe hozzám.Csak kövesd az illatom.
Sétáltam tovább és gondolkodni kezdtem.Lehet,hogy Aro nem fogja megengedni,hogy megtartsam.Ha nem engedi meg akkor nem fog érdekelni semmi.Eljövök a Volturitól ha tetszik ha nem.
-Sunbell...-hallottam meg Sulpicia hangját.
-Mielőtt ítélkeznél el kel mondanom,hogy meg fogom tartani.Ő az enyém.Egyedül volt az erdőben.
-Rendben menjünk haza a palotába.Összehívjuk majd az összes vámpírt és tanácskozunk.
-Rendben.-válaszoltam és tovább sétáltunk.
***
Mikor beértünk a palotába rögtön a trónterembe mentünk ahol Marcus,Ciaus és Aro volt.
-Aro megtudom magyarázni.Volt egy látomásom.Ezt a babát láttam egyedül volt az erdőben.
-Értem de ugye tisztában vagy vele,hogy ő egy vérfarkas.
-Igen mester.
-És te szeretnéd ezt a gyermeket???
-Igen.
-Amíg felnő elküldelek egy vegetáriánus családba.Ott fogtok addig élni amíg el nem éri a serdülőkort.
-Rendben.Mikor induljunk.
-Szólok nekik,hogy mész.Demetrie természetesen veled tarthat.
-Köszönöm mester.
***
(A vega család a Cullenék és a történet folytatása már náluk van)
Leszállt a repülő Seattle-ben.Izgultam.Nagyon.Körbe néztünk a reptéren és megláttunk két vámpírt.Az egyik egy férfi volt szőke hajjal és aranybarna szemekkel.A másik egy nő volt akinek szintén aranybarna szeme volt és karamell színű haja.Elindultunk feléjük.Első látásra szimpik voltak.Mikor oda értünk a férfi szólalt meg először.
-Üdv Carlisle Cullen vagyok.ÉS Ő itt pedig Esme Cullen-mutatta be a vámpírnőt.
-Sunbell Volturi.-mutatkoztam be nekik.
-Demetrie Volturi.
-És a csöpség?-nézett a kicsire Esme.
-Rosalie Esme Volturi.-válaszoltam.Mindketten nagyot néztek a neve hallatára.-Mi az?
-Jaj semmi csak meglepődtem ugyanis az egyik adoptált lányomat Rosalie-nak hívják.
-Ohh...
***
Egy gyönyörű szép hatalmas ház volt az erdő közepén.Hatalmas üveg ablakokkal.Rose útközben el aludt a hordozójában.Esme szemében láttam valami ragyogást mikor ránézett a babára.Kiszálltunk a kocsiból és hat idegen vámpír várt minket.Egy alacsony sötét rövid hajú vámpírcsaj elkezdett felém sétálni nem is inkább táncolt.Oda jött hozzám és megölelt.Leraktam a hordozót a földre és viszonoztam az ölelést.
-Alice vagyok.
-Sunbell.-majd elengedett és tovább sétált a szerelmemhez.Végig néztem a családon de megakadt a szemem egy gyönyörű szőke hajú lányon.Nála szebbet még sosem láttam.Majd oda jöttek és mindenki egyenként bemutatkozott.A szőke lány viszont csak az én kicsi Rosei-mat nézte.Az ő szemében is láttam ugyan azt a fényt amit az előbb az Esme szemében.A tekintete egyszer csak rám villant és elviharzott.
-Ne is törődj vele.-lépett oda hozzám Alice.-Csak féltékeny.
-Rám?De ő 100 szer szebb mint én.
-Nem a szépség.Ő tudja magáról,hogy szép.A baba miatt.
-De a Rosalie nem az enyém.Úgy találtam és örökbe fogadtam.-mindenki hatalmas szemekkel nézett rám.
-Várj azt mondtad,hogy Rosalie?-kérdezte Emmett.
-Igen mért?Ő volt Rosalie?-mutattam az ajtó felé.Mire ő csak bólintott és a szőke vámpírcsaj újra itt volt.
-Azt mondtad,hogy Rosalie-nak hívják?
-Igen.-odalépett a bébi-hez és épphogy csak hozzáért az arcához de megsimogatta.Egy hatalmas mosoly terült szét a szöszi arcán.
***
Mivel Alice már látta,hogy jövünk ezért berendezett nekünk egy szobát persze gyerek cuccokkal.Most itt ülünk a szobában és próbálom elaltatni a picit.Halk kopogást hallottam.
-Szabad-mondtam és Esme lépett be az ajtón.
-Sikerül elaltatni?
-Nem nem nagyon.
-Ha kell segítség a babát illetően csak szólj.
-Rendben.Köszönöm.
-Megpróbálhatom elaltatni?Hátha sikerül.
-Persze!-mondtam és oda nyújtottam neki a pici Rose-t.Alig telt bele 2 percbe a pici máris aludt.-Elképesztő vagy.Volt már kisbabád?
-Igen mikor még ember voltam.De szegényke csak pár napot élt.
-Részvétem.-mondtuk egyszerre Demetrie vel.
-Köszönöm.Szóval-indult kifelé az ajtón-ha bármi kell csak szóljatok!
Az éjszaka további része csendben telt.Szerelmemmel csak ültünk az ágyon és beszélgettünk.Ismét egy halk kopogást hallottunk.
-Szabad-mondta Dem.Rosalie lépett be az ajtón.-Oh szia gyere ülj le!
-Kösz-és leült ez ágy sarkába.-Nos én csak bocsánatot szeretnék kérni a viselkedésemért.Csak megzavart egy kicsit a pici Rose.Huhh de furcsa ezt ki mondani.-erre a mondatra mind hárman elmosolyodtunk.Majd hirtelen látomásom volt.Isobel jött ide.Megtalált.2 per és itt van.
-Rose ha megkérhetnélek itt maradnál a babával?
-Mi baj?
-Az anyám vámpír minden áron keresztbe akar tenni nekem és itt van 2 per múlva.Kérlek vigyázz rá!
-Akár az életem árán is megvédem.-mondta.Oda siettem hozzá és megöleltem.Elindultam lefelé a lépcsőn.Alice és Edward rohant felém a folyosón.
-Ki ez a nő?-kérdezte Alice.
-Az most mindegy.Mit láttál?
-Megfog támadni téged.
-De megvédünk mindannyian-jött oda a család többi tagja.
-Köszönöm.
-Rosalie hol van?-nézett rám Edward.
-Vigyáz a picire.
Majd elindultunk ki az ajtón és Isobel már ott várt minket.
-Nocsak nocsak.Kirúgott a volturi?Nem kell egy szajha közéjük?
-Mit akarsz?
-Megölni téged!
-Csakhogy az nem fog menni.-lépett előre Demetrie és Emmett egyszerre.
-Túl erőben vagyunk.-szólalt meg Jasper.
-Mennyit tudnak az emberi életedből Sunbell?
-Semmi közöd hozzá.Nem hagyom,hogy tönkretedd az életem.
-Nem én teszem tönkre az életed.Én csak megölni akarlak.
-Mért?Mit tettem?
-Nem te.Hanem Demetrie.Megölte a páromat.Szemet szemért.Ezért téged öllek meg.
-Én nem öltem meg senkit.-szólalt meg Demetrie.
-Nem emlékszel?A szigeten.
-Te hülye kurva te akartad,hogy az a vámpír megerőszakoljon?-ugrottam neki Isobel nyakának.
-Élvezted volna.-egyszer csak Isobel a földre esett és Katharine állt mögötte.
-Jól vagytok?-nézett ránk.-Üdv Katharine Volturi vagyok.Demetrie vérbeli húga.-Mutatkozott be Cullenéknek.
-Köszönöm-mondtam és megöleltem.Szorosan viszonozta az ölelést.Megkedveltem.
-Sunbell mégis mi volt ez?-kérdezte Esme.
-Igen.Azt hiszem ideje elmondani.
